Dékány István GÖRGÉNYI REGÉNYKÉjE”

Új Forrás - 50. évf. 1. sz. (2018. január) 87-89. oldal

A 100 éve született Görgényi (született Benkovics) István festőművészre (1917–1973) Sümegi György művészettörténész hívta fel a figyelmemet. ő mondta el, hogy Görgényi 1956-ban és az utána következő években mintegy 40 nagyméretű olajképet festett az 1956-os forradalomról és az azt követő megtorlásokról. Saját bátorságától megrémülve – és talán hallott arról, hogy Bényi Árpád festőművész három évet ült egy tiltakozó plakátja miatt – a 12 politikailag leginkább érzékeny képét (Tank előtt, Utcai csata után, Tárgyalás, Kivégzés, Vörös zászlók és keresztek, Menekülők stb.) eltakarta – tájat, tanyát festett rájuk.

Rigó Erik tatai vállalkozót autószerelője kérdezte meg 2006-ban, hogy ismer-e valakit, akit érdekelnek a festmények, mert a felesége nagyapjának képeit eladnák. Rigó azt mondta, hogy nem ismer ilyet, ő maga sem műgyűjtő, de kíváncsiságból megnézné a képeket. Megnézte és három darab annyira megtetszett neki, és felajánlotta, hogy azokat megvenné. A képek azonban darabonként nem voltak eladók, csak egyben, az egész kollekció. (Több mint 600 darab!) Mivel olyan árat kértek érte, amit ki tudott fizetni, megvette az egész hagyatékot. A képeket több mint 30 évig egy pincében tárolták, azok rendkívül piszkosak, porosak voltak, látni is alig lehetett, hogy mit ábrázolnak. Ezért Rigó Erik megbízta Kerti Károly György tatai restaurátort, hogy tisztítsa meg azokat. Néhány nap múlva Kerti felhívta Rigót, hogy jöjjön, nézze meg, mert a vásznakon más képek vannak, mint amit eredetileg láttak és gondoltak. Feltűnt neki, hogy az egyébként szürkésfehér tónusú képek szélei vártatlanul színesek voltak. Ezek kívül egyes képek felülete indokolatlanul kidomborodott. Ahogy tisztítani kezdte a kép felületét, a szürkés fehér tónusú tájkép eltűnt és egy egészen más kép jött elő, egy rögtönzött tárgyalási jelenet ördögszarvú ügyésszel, halálfejes bíróval, Sztálin képpel a falon. Még vagy tíz hasonló tematikájú kép került elő azonos módon. Kerti Károly György szerint vagy a sietségtől, vagy mert nem művészi cél vezette az átfestésben, Görgényi nem gondolt arra, hogy a fedőfesték a szélekre is ráfusson. A restaurátor azt sem tarja kizártnak, hogy az átfestés szándékosan lett ilyen elnagyolt, hogy később, amikor az eredeti képet – vagy ő, vagy valaki más – elő akarja hívni, minél kevesebb dolga legyen vele. Ez a pillanat, amikor a fedőréteg alól előbukkan a rejtett kép, ez ragadta meg a fantáziámat és ekkor gondoltam rá először, 2014 nyarán, hogy filmet kellene készíteni erről a történetről: a képeket elrejtő festőről, a 30 év lappangásról és a „csodás” előbukkanásról. Elkezdtem anyagot gyűjteni és hamar kiderült, hogy nemcsak a képek lappangtak, hanem Görgényi biográfiája is meglehetősen hiányos. Fiatal koráról egyetlen hiteles forrás az 1971-es kiállításának katalógusában írt néhány mondata: „Bánhidán születtem, egyszerű bányászszülőktől származom. Heten voltunk testvérek. Szák-Szend községben pásztorkodtam, a Győr megyei Kispécen cselédkedtem, a kisgyóni bányában csapatcsillés voltam. Az országutat jártam, vándorlásaim során mindenféle alkalmi napszámos munkát vállaltam.” Nem tudni azonban mettől-meddig dolgozott fizikai munkásként a tatabányai XV. aknán (1947-ben még minden bizonnyal – ezt újságcikkek bizonyítják); mennyi ideig volt az Erőmű dekorátora; hogyan lett általános iskolai rajztanár; a megyei Moziüzemi vállalatnál főállásban, vagy mellékfoglalkozásként festett moziplakátokat; stb. Arra sem tud senki választ adni, hogy a II. világháború idején volt-e katona; hogy ’56-ban járt-e Budapesten? Közvetlen családtagjai közül már csak unokája, Goldfinger Kálmánné, Simkó Cecilia él. Felesége (született Horváth Irén) 2004-ben, leánya Simkóné 1992- ben; fiatalabbik fia, Görgényi Frigyes 2000-ben; idősebbik fia Görgényi István 2003-ban halt meg. A valamikor „képekkel kitapétázott” lakásban most mindössze egy Görgényi festmény található, egy hóba fagyott katonát ábrázoló Önarckép. Amikor értetlenségemnek adtam hangot, hogy semmi dokumentumuk nincs a nagypapáról, az unoka és férje megígérték, hogy kimennek a telekre és megnézik, hogy a hétvégi ház padlásán nincs-e valami? A keresés eredménnyel járt, mert az 1985-ös Emlékkiállítás vendég-könyve és több, korábbi kollektív kiállítás katalógusa mellett találtak egy iskolai, spirál füzetet. A füzet fedőlapja már leszakadt, így az első oldal eléggé elpiszkolódott, de azért jól olvasható egy „regényke” részlet. Tájleírással kezdődik az írás és csak a 3. oldalon derül ki, hogy az egyes szám harmadik személyben írottak tulajdonképpen Görgényi(akkor még Benkovics) Istvánnak szépirodalmi köntösbe bújtatott önéletírása. Elmondja benne pásztorkodásának, cselédeskedésének történetét, részletesen ír a kisgyóni bányába kerüléséről. Először a külszínen dolgozott: az ürítőn, a siklón, majd a bányába került csapatcsillésnek. A földalatti munkáról csak annyit ír, hogy ez nehezebb volt, de jobban is fizetett. Régi dramaturgiai szabály, hogy ha egy színdarabban szerepel egy puska, annak előbb-utóbb el kell sülni. A „regényke” végén Görgényi 22 pengőért vásárolt egy flóbert pisztolyt 15 tölténnyel, de a végkifejletről – mire használta (ha használta) a pisztolyt – nem ír. Nemcsak a pisztoly továbbisorsával marad adós, nem ír egy sort sem arról, hogyan kezdett rajzolni, ki figyelt fel először rajzaira,stb. Mindössze annyit jegyez meg, hogy a külszínen egy Veszeli nevű idősebb emberrel dolgozott együtt, aki rajzoló volt és többen művész úrnak szólították. De ez a szál is elvarratlan marad, ahogy az egész írás csak abbamarad, nem fejeződik be. Nem szól az írás a főiskolára kerülésről – amit Makk Béla bánhidai plébános és a tatabányai prelátus segített 1938-ban. A főiskolán, ahová négy elemivel került, a szakmai tárgyakból, mint például a mestere, Rudnay Gyula által tanított alakrajz és festésből jó és jeles, mozgás és állattanból kitűnő, festészeti technikából jeles érdemjegyeket kapott, míg a közismereti tárgyaknál kiütközött az alapok hiánya (magyar irodalom, filozófia, építészeti enciklopédia) – elégséges. A „regényke” irodalmi értékkel nem nagyon rendelkezik, dokumentum értéke annál nagyobb, mert nemcsak Görgényi István életének néhány évét ismerhetjük meg közelről belőle, hanem képet kaphatunk az 1930-as évek nincstelen fiatalságának küzdelmes életéről is.

– Görgényi István „regénye”
Új Forrás - 50. évf. 1. sz. (2018. január) 90-103.o.

bokrok gyönyörű virágzásba hajtva mint valami fölöltözött lányok különböző
tavaszi ruhákban hirdették május negyedikét. Madarak boldogan énekelve
egy virágos fáról a másik virágos fára szállva keresve, mellik virágzó fára
rakják fészküket. Bokod községtől, földúton Szák és Császár irányába, a bokodi erdőbe beérve egy tizennégy tizenöt éves fiú ballag mezítláb. Foltos rövidnadrág van rajta, viseltes kis kabát, viseltes cipője összekötve vállán. Kezébe egy akácfa vándorbot, ballag elgondolkodva, majd megáll, hogy hallgassa madarak boldog danolását.
Irigyli boldogságukat, szárnyukat, mért nincs neki is szárnya. Ha őneki szárnya volna, olyan messzire elrepülne soha nem menne haza. Előtte van az édesanyja, amikor a gyermekkorúak bíróságán sírva mondta, hogy csak javító intézetbe vigyék. De volt egy gyermek védő öregúr, aki belelátott Pista lelkébe,
azt mondta: ha még egyszer a legcsekélyebb dolgot fogja elkövetni
rögtön elfogom vitetni a javító intézetbe. Utána pedig beszélt az édesanyjának, hogy ki váltották a munkakönyvét, elment helyet keresni. Most itt áll vándorbottal a kezébe irigyelve a madarak szabadságát, függetlenségét.
Több mint egy óra telt el amíg keresztül jutott a gyönyörű bokodi erdőn.
Ahogy elhagyta az erdőt egy nagy legelőre ért, lent a völgyben hatalmas
gulya legelészet, kolompszó messzire elhallatszott. A vándorfiú leül gondolkodik.
Oda menjen a gulyáshoz, megkérdezze van e szükség bujtárra, hátha
kell neki. Gulya mind közelebb tart feléje, már a gulyás is észrevette a fiút.
jónapot kívánok, köszön a fiú. Adjon Isten, fogadja a gulyás barátságosan.
Nincs szüksége bujtárra? Bizony kéne, ha meg tudunk alkudni, hozzám szegődhet.
Mennyit kér? 10 pengőt és az ellátás. Az sok, mondja a gulyás, császári
bujtárnak 8 pengője van, és ott többet kell szaladgálni mint itt, mert
haza járnak. Mi a gulyával csak szeptemberben fogunk bemenni a faluba.
Maga mennyit szán? 8 pengő és az ellátás. Fiú gondolkodik nézi a gulya mellett legelésző kecskét. jó van, itt maradok –mondja csillogó szemekkel. Honnan jöttél? Bánhidáról. Szüleid élnek? Igen élnek, édesapám bányász. Öten vagyunk testvérek. valami igazolványod van? van munkakönyvem. Hogy hívnak?
Benkovics István. Te is Pista vagy? Nekem is van egy Pista fiam. Pista
kiveszi viseltes kabátja zsebéből a munkakönyvet és átadja a gulyásnak.
Itt maradsz mindjárt, vagy hazamész a ruhádért? Nem megyek haza,
mondja lehajtott fejjel. Ruhám nincsen több csak ez. vándorbotjával máris
kezdte terelgetni a marhákat. Ez lesz a te ustorod mondja a gulyás. Nem volt sok futni való, mert a legelőn olyan dús fű volt, a marhák nagy csomókat tudtak harapni. Dél felé járt az idő, amikor a gulya a kúthoz ment. Gulyás gémes kútval húzott vizet a vályúba, marhák mohón itták a friss vizet. Itatás után elfeküdtek a kút körül, mindegyik kérődzött. Messziről déli harangszót lehetett hallani. Harangszó után egy pár perccel egy sovány, vékony gyerek, a gulyásnak a fia hozta az ebédet. Pista alig várta már, hogy megkínálják.
Finom krumplilevest, sült kelt tésztát hozott a fiú. Ebéd után boldogan
heverészet a fűbe, örült annak, hogy már megszűnt a vándor élet.
Délután három óra lehetett amikor a marhák kezdtek mozgolódni, majd az
egész gulya elkezdett legelészni.
Első nap gyorsan múlott el. Este a nap már lemenőben volt amikor
remiszbe hajtották a marhákat. Gulyás megfejte a kecskét, megvacsoráztak.
vacsora után Pista a fák alatt csinált magának helyet, gunyhóba
nem akart aludni ebben a szép májusi éjszakában. A marháktól
nem kellett félni, hogy kijönnek a remiszből, mert jól megvolt csinálva.
Körös körül hatalmas öreg akácfák koszorúzták, tövüknél pedig
kerítés módon galagonya tüskével volt be kerítve. Pista lefeküdt a fa
tövébe. Nem volt szokatlan közeli békák brekegése sem cserebogarak
zúgása, denevér csapkodása, éjjeli bagoly huhogása. Nyugodtan pihent
foltos pokróc alatt. A hajnali harangszót, amikor meghallotta
felkelt. A gazda még aludt. A hajnali harangszó után nemsokára a Nap
is felkelt, arany sugarait rávetette a gyönyörű természet adta magyar
földjére. Gyönyörű látvány volt. Gulyás is felkelt, nem is vette észre
természet gyönyörűségét, hogy bujtárja menyire gyönyörködik.
Gulyás megfejte a kecsket, fehér kenyérrel még melegen jó étvággyal
megreggelizek.
Napok gyorsan teltek. vasárnap délután gazdák kocsival jöttek
látogatóba, jószágaiknak sós korpát hoztak. Két lovas kocsi közeledik
ökrök felé. Kocsis mikor meglátta Pistát, mindjárt megszólította: hát
te hogy kerülsz ide? Ide szegődtem, mondja vállhegyről Pista. Lajos
bácsi minek fogadta meg ezt a fiút, Ismered – kérdi a gulyás. Hogy ismerem?
Együtt jártam vele iskolába. Az anyja mindig sírva jött, mert mindig elkerülte
az iskolát, hazulról mindent ellopott, eladta. Nem marad ez meg magánál,
ez csavargó, biztos most is megszökött hazulról.
Gulyás csak nagyot nézett, hogy ilyen véleményt mondanak bujtárjáról.
Pista is oda felelt a kocsisnak: mit gondolsz mindenki olyan dilis, mint
te vagy? Azzal elfutott terelni.
Magába mérgelődött, mert sokáig beszélgettek kocsis meg a gulyás
egymással.
Amikor kocsi elment Pista oda ment a Lajos bácsihoz
Lajos bácsi van idáig panasz rám? Panasz, épp mondtam Majzák vilinek,
hogy idáig nem panaszkodhatom rád.
Énrám Lajos bácsi nem is fog panaszkodni.
Eltelik egy hónap, két hónap. valóban Lajos bácsi annyira megszerette
Pistát, mindenütt azt mondta még ilyen bujtárja nem volt.
vasárnap délelőtt mondja Lajos bácsi Pistának. Haza nem visz, hogy
itt vagy? Nézze Lajos bácsi, valóba rossz gyerek voltam, vagy talán vagyok
is. Sem az apám, sem az anyám engem nem szeretnek. Elátkozták
még a lelkemet is, majd hatalmas könnycseppek végig szántottak Pista
arcát. Mért átkoztak el? Hagyjuk ezt Lajos bácsi. Többet nem is hozta elő
Lajos bácsi Pista szüleit.
Pista csinált magának bodzafából furulyát és a marhák mellett furulyázott.
vasárnap délután megint jöttek a gazdák. Most már Pistát is ismerték,
volt olyan aki 1 pengőt adott 40 fillér helyett.
Így múlott Pista pásztor élete.
Harmadik hónapja, hogy Pista pásztor remete életet éli. Egyik nap délelőtt,
gulyával szemben egy sovány képű néni közeledik a gulya felé, hátán
egy kis fehér batyu pihen. Mit akar ez az asszony mondja Pistának a gulyás.
Pistának csillognak a szemei: ez az édesanyám. Pista eléje szalad, csókolom
édesanyám, hogy kerül maga ide? Eljöttem, már nem tudtam mi van veled.
Pista megcsókolta édesanyját, majd a könny kiszökött a szeméből. Apádat is
úgy bántotta, hogy semmit nem írsz nem, tudtuk mi van veled? Tegnapelőtt
szóltak, hogy te itt vagy a Szák-Szendi legelőn.
jó napot kívánok Benkovics néni.
jó napot. Mi újság van? Eljöttem fiamat meglátogatni. Kibontotta a 

batyut egy kis finom süteményt meg kirántott baromfi húst hozott. vegyél,
tessék venni – mondja Benkovics néni Lajos bácsinak. Neki láttak falatozni.
De csúnya nagy hajad van. Nem baj, mondja Pista, itt nem látják. Este,
amikor mentek haza, akkor látják. Nem megyünk, itt alszunk, mi csak szeptemberbe
megyünk haza.
Nincs a panasz a gyerekre? – kérdi Benkovics néni Lajos bácsit. Nincs,
nincs. Még szemébe is meg merem mondani, hogy ilyen bujtárom még nem volt.
Igen örülök neki. Látta Benkovics néni, hogy megjött rossz fiának az
esze. Lajos bácsi elment terelni a marhákat. Múlt héten találkoztam a csendőrökkel,
kérdezték hol vagy, megjavultál már? Nem mondtam nekik, hogy
már harmadik hónapja nem tudunk rólad semmit.
Gyalog megyek haza, nincs pénzem, apádnak fizetés csak jövő héten
szerdán lesz. 3.60 fillérem van, azt odaadom, jó? Nem kell, estére hazaérek.
De minek kell gyalog menni? Pista bement a gunyhóba, kihozta a pénzt és
odaadta édesanyjának.
Elmegyek a dadi[?] állomásra, ott kevesebbet kell fizetni. Én fizetésemet
csak szeptemberben fogom megkapni. Ha megkapod valami szép ruhát
fogunk venni Tedd el ezt a ruhát meg az ennivalót. Én nem lennék itt ebben
a magányba. Pista lenéz, szép ez itt, én szeretek itt lenni.
92
Gyűjjön édes, nézze meg a gunyhónkat. A barmok elmentek remisz
irányába. Pista megmutatott mindent. Én itt alszom a fák alatt, ha esik az
eső, akkor a gunyhó eresze alatt alszom. Nem félsz hogy valami kóbor kutya
megharap? Nem felek én édesanyám semmitől.
Gulya legelő másik felén legelészett. Pista elhozta a ruhát, az
ennivalót. Becsukta a gunyhót, lassan mentek a gulya után. Amikor
utolérték a gulyát Benkovics néni elköszönt. Pista még egy darabig elkísérte
édesanyját azután elbúcsúzott. Lehajtott fejjel ment a kolompszó irányába.
Olykor olykor még hátra nézett az édesanyja után. Amikor a gulyához ért
Lajos bácsi mindjárt megszólalt, Látod még is csak eljött az édesanyád.
Nem tudom ki mondhatta meg, hogy én itt vagyok.
Az idő múlott Pista összebarátkozott pár jó paraszt fiúkkal:
valkó Miskával veréb janival. valkó Miskáéknak ott volt a dinnyés földjük
nem messze a legelőtől. Hol a Miska, hol az öccse Laci őrizték. Mind
a ketten jó barátai voltak Pistának. Nem nézték le Pistát, hogy ökrös
bujtár. Augusztus vége felé a jószággal bementek a faluba, mert kint
már hidegek voltak. Minden reggel kihajtottak. Pista reggelenként
a falun végig durrogtatott a karikás ostorral. Amikor kihajtották a
marhákat, hol egy kis diót, hol valami ennivalót, kolbászt sonkát kaláccsal
kínálták Pistát. A rossz fiút mindenki szerette. Megjött a kukoricafosztás,
Pistát minden este meghívták. Na, aztán amikor szüret
volt, ha szüretelni nem is, de préselni hívták.
Még szép idők voltak szeptember 18.-áig, utána egyre rosszabbak,
végén már nem is hajtottak ki.
Pista keresett egy kocsit ami hazaviszi a bérét, 3 mázsa búzát.
Ráadásul Lajos bácsi még két mázsa kukoricát adott, és egy gyönyörű
szép kecskét. Szeptember 19.-én reggel a kocsi oda állt Lajos bácsi háza
elé, majd rárakodtak. Meleg búcsúzás után a kocsi elindult Bánhidára. Kecske
a kocsi után ballagott. Fél 11 volt amikor haza értek. volt meglepetés!
Kocsiról lerakodtak, közeli kocsmából egy liter bort hoztak, a kocsist
is megkínáltak. Pista spórolt pénzéből kifizette a fuvart. A kocsi visszaindult
Szákra.
Pista odahaza alkalmi munkával foglalkozott, de ez a kereset igen
gyenge volt.
Lassan múlott az idő, telet enyhe tavasz váltott fel.
Benkovics néni, Pista itthon van? – kérdi Gerőné szomszéd asszony.
Igen itthon van mondja Pista édesanyja.
Pista bent irt valamit.
Pista! Gerő néni hív.
Pista ott hagyta az írást át ment Gerő nénihez.

Pista menjen, hozzon másfél liter bort Náltol [?]. Pista hona alá veszi
az üveget, pénzt a kezébe fogja. vasárnap, szép napsütéses idő van. Amikor
az utcán megy egyszer csak találkozik egy jóképű fiatalemberrel, falusi eleganciával
felöltözve. Pistát állítja meg. jó napot – előzte meg Pista a
köszönést.
Te, nem tudod véletlenül, merre találnék egy tehenes fiút, aki
meg úgy a ház körül el is elvégezné a dolgot?
Pistának felragyognak a szemei. Én nem felelnék meg? A fiatalember
végignéz Pistán, talán kicsit gyengének találta. van kedved?
Nekem van – mondja Pista. Hol laktok? Itt nem messze. Tessék várni,
a szomszéd asszonyoknak bort hozok, rögtön itt leszek. Pista futott a kocsmáig
és onnét vissza. A fiatalember megvárta.
Te, mondja a fiatalember, nem fogsz megszökni? Messzire megyünk.
Ha jók hozzám, hogy szöknék el?
Ez a kijelentés nem nagyon tetszet a fiatalembernek. Majd haza értek.
Itt lakunk, tessék várni – átvitte a bort Gerőéknek, és már is futott vissza.
Pista édesanyja meglepődött amikor Pista vendéget hozott. Édesanyám
csomagolja össze ruhámat, elmegyek szolgálni.
A fiatalember elmondott mindent. Pista édesanyja gyorsan összeszedte
Pista ruháit. A vasárnapi ebéd elkészült. A vendéget is megkínálták
ebéddel. Amikor megebédeltek Pista hóna alá veszi papírcsomagot, elköszön
édesanyjától testvéreitől. Elindultak az állomásra, de út közben találkoznak
Pistával az emberek. Hová mész? Szolgálni. Fiatalember, kár ezt elvinni. Maga
nem tudja milyen fiút visz, nem lesz maguknál meg egy hétig sem.
Alig mennek el száz méterre egy asszonnyal találkoznak. Csefán hova
mész? Szolgálni –mondja Pista. Minek mész te szolgálni amikor nem maradsz
meg. Csak azért mész el, hogy csavarogjál.
Pista dühös volt a lötyörgö emberekre, Még képes a fiatalember viszszaküldeni.
Oda értek az állomásra. A fiatalember megváltotta mind a két menetjegyet
Győrig. Nem sok várakozás után befutott a vonat, felszálltak. Csak
Györben szálltak le, mert itt át kell szállni. A győri váróteremben elég sokat
kellett várakozni, míg be futott a pápai vonat. Erre kellett felszállni. Esti
imádságra harangoztak amikor a Kispéci határra értek. Harangszót igen
messziről lehetett hallani. Amikor a faluba értek, Pistának falu igen tetszett.
Szalai Miklós gazda a fiatalember nevelő apjának a háza, közvetlen a
templom mellett volt.

Házban petróleum lámpa még égett, a gazda kukoricát morzsolt egy
öregemberrel Sándor bácsival. Amikor bementek szívélyesen üdvözölték Pistát.
Mindjárt vacsorával kínáltak. Pista kicsit evett, egy pohár bort ivott meg.
Talán egy óráig beszélgettek amikor elmentek lefeküdni. Pistát bevezették
az istállóba. Első nap jászolba feküdt, második nap már az istállóba megcsinálta
a priccset. Priccsbe finom illatú szénát tett, ott volt a helye. Először
szokatlan volt hajnali felkelés, az istalló lakás, de hamar megszokta. Sándor
bácsi, az öreg szolga megmutatta a legelőt. 11 darab jószágra vigyázott
Pista. Ezeket még tisztán is tartotta. Szalai Miklós bácsi elnevezte
Pistát Istóknak. Egy hónap telt el, amikor Pista kap egy levelet, melyben
írják, hogy Szákra hívják. Igen jó helye volt. Nagyon jók voltak Pistához,
itt többet kellett dolgozni. Igaz Pistának csak olykor parancsoltak, mert tudta
ő már mit kell csinálni. De nem is volt panasz Pistára. Miklós bácsi Pistát úgy
megszerette, hogy bármelyik gyermekét sem szerethette jobban.
Pista rövid idő alatt olyan volt, mint egy díjbirkózó, minden ebéd után,
vacsora után, ha az asztalon nem volt bor, Miklós bácsi a pincébe lehívta.
Egyik nap jó kedve volt az egész családnak. Fogadásból azt
mondja Pista, hogy holnap hajnalba én fogok harangozni.
Istók, én nem hiszem, mondja Miklós bácsi. A fogadás megtörtént
2 liter bor volt a tét. Pista iparkodott lefeküdni, hogy a fogadást
megnyerje. Hajnalban, ahogy megkondult a harang, Pistát mintha
puskából lőtték volna ki, átfutott a templomhoz. Az öreg harangozó
Pista bácsi meglepődött, amikor Pista kivette kezéből harangkötelet.
Gazdája annyira szerette, hányszor mondta: Istók, te ha már
nem is leszel nálam amíg élsz eljöhetsz hozzám látogatóba. Ha nekem
ilyen fiam volna mint te vagy Istók, nincs a kincs amiért oda adnálak.
(Spicces volt.)

Miklós bácsi, pedig vannak, akik nem szeretnek. Azt csodálom
Istók. Tegnap beszéltem vajda bácsival, azt mondta ha ő neki volna
egy olyan fia mint Te vagy… Azt irigyli benned, hogy mindig jól tartod
a marhákat és hogy mindig későn jössz és korán mész. Még azt is, hogy
még a farkuk is ki van mosva a teheneknek.
Pedig mikor jöttünk, Lajosnak azt mondták, kár elvinni engem.
Így telt el Pistának az ideje. Sándor bácsi, az öreg szolga is szerette,
vasárnap amikor nem volt munka Sándor bácsi felhívta a hegybe, őneki is
volt egy fehérre meszelt pincéje együtt ittak, dióztak, mert sok diója volt az
öregnek.
Pista számtalan esetben az ökrökkel trágyát vitt a földre. Eljött a szeptember
eleje, a gazda asszony sütött Pistának kalácsot. Miklós bácsi kifizette
Pistának a 90 pengőt. Egy darab sonkát egy darab kenyeret is adott. Pista
nem akart vonattal menni, mert sokba került vonatköltség. Ezért határozta
el, hogy gyalog megy haza. Egy üveg bor is került az úti tarisznyába. Pista
reggel korán elindult a száz kilométeren felüli útnak. Mindenkitől elköszönt,
megígérve, hogy jövőre megint visszatér.
Pistának kicsit hosszú volt az út. Este egy pusztába beérve szállást
kért. Másnap már korán reggel megint útnak indult. Késő este volt, amikor
fáradtan haza tért. Szülei meglepődtek, hogy ilyen hosszú utat gyalog tett
meg. Bárki pénzét is elvehette volna…
Pista megvacsorázott. Édesapját, Édesanyját borral megkínálva
vacsora után lefeküdtek. Pénzt odaadta édesanyjának.
Maris hol van? – Kérdi Pista.
Maris König Mária nagyságos asszonynál szolgál. Elment, mert ő is
szeretne ruhát venni. Ezért a pénzért neked is inget, ruhát, alsónadrágot
cipőt veszünk. Nem bánom édesanyám, csináljon amit akar. Másnap már nem
kellett korán kelni, aludhatott Pista ameddig jólesett neki. Másnap a tatabányai
Konzumban szép ruhát vett, cipőt, inget, harisnyát. Egész elegáns
lett Pista.
Az égen sötét szürke felhők kúsztak, napról napra hidegebb lett. Majd
elkezdett havazni. Igen lassan múltak a napok Pista át ment Tóth Béla barátjához.
Gyakran elment Valach barátjáékhoz. Valachéknak két iker gyerekük
volt. Az egyik barna fiú volt, Ernőnek hívták, jóskát pedig vörösnek csúfolták.
Ezek voltak Pistának igazi barátai. Csak később csatlakozott hozzájuk Benkő
Misi. Pista édesanyja nem nagyon szerette, hogy Valachékkal barátkozik,
mert ezek olyan elhanyagolt szülök gyerekei voltak. Valach bácsi, amint megkapta
a fizetést egy két napig tartott. A szülök elitták volna még az Isten
köntösét is. Ezt azután a szegény gyerekek szenvedték meg, 9 gyermeke volt
az iszákos szülőknek. De Pistát ők értették meg a legjobban. A munkanélküliség
igen nagy volt. Pista is meg az öccse Laci ínség munkára mentek hetenként
két napot, 1.50 fillért fizettek. Az idő lassan múlott, bizony sok esetben
az anyagiak hiánya miatt veszekedések voltak Pista már alig várta, hogy kitavaszodjon,
hogy megint el tudjon menni. Közben Pista megismerkedett
Huszár Katóval. Elég szép alacsony barna 16 éves lány volt. Amikor Pista tavasszal
szolgálni akart menni Kató félre húzta a száját. Szolgálni menni?
Tatabányán megnyílott a tánciskola. Pista is beiratkozott, hetenként
kétszer elment. Egyik este tizenegy óra lehetett amikor hazajött. Amikor Huszárék
házához ért, a kertajtajuk nyitva volt. Egy kicsit furcsának találta, de
nem is csukta be.
Amikor hazament az óra féltizenkettőt mutatott. Levetkőzött, lefeküdt.
Másnap csak később kelt fel.
Tíz óra volt az idő amikor unszimpatikus mosollyal jön Kató édesanyja.
Gyanúsan nézegeti a fazekakat, feltűnő kutatást rendezett, majd a végén kinyögi,
hogy az éjjel ellopták tyúkjait. Azt mondták, hogy Pista féltizenkettőkor
fent volt.
Már át is adtam a csendőrségnek Pistát. Fenéken tudtam volna rúgni
az állandóan mosolygó asszonyt.
Huszárné, én csakugyan féltizenkettőkor jöttem haza éjjel, de én tánciskolában
voltam, még az időt is meg fogják mondani, hogy mikor indultam
el onnét.
Huszárné elment, Pista utána csapta az ajtót. Még egy óra sem
telt el, amikor csendőrök kopogtak be Pistáékhoz. Benkovics Istvánt
keressük. Én vagyok, mondja Pista. Tegnap éjjel –mondja a csendőr –
Huszárné asszonynak elvesztek a tyúkjai. Hallottuk maga éjjel jött haza. Nem
látott, vagy nem hallott valamit?
Én nem, – válaszolt Pista. Amikor jöttem nyitva volt a kert ajtó. Nem
csukta be? Nem. Hol volt tegnap maga. Én tánciskolában voltam Tatabányán
fent a sportban. Mikor jött haza? Féltizenkettőkor. Csendőrök
fölírták, majd barátságos kézfogással eltávoztak. Mindent
kinyomoztak, még azt is mikor indult el Pista tánciskolából. Ártatlansága
teljesen ki derült.

Pista teljesen kiábrándult Katóból is. Katónak hamar akadt egy
udvarló Pista öccsének a barátja Förkenc Jani személyében. Ez nem
bántotta Pistát.

Április végén Pista összeveszett a szüleivel azért, mert apja azt
mondta, hogy semmi mást nem tudsz csinálni, csak enni. Ilyen nagy
gyerekek és nem segítenek semmit.
Pistát ez annyira bántotta, hogy kénytelen volt megint csak
vándorbotot fogni. Elment, egy pengő nyolcvan fillér volt nála, semmi
más. Már három hete elmúlott, hogy vándorolt. Koldus alamizsnán élt,
ruhája elszennyesedett. Olykor folyóban kimosta szappan nélkül a fehérneműjét,
hogy nehogy megférgesedjen. Számtalan esetben előfordult,
hogy bement valamelyik házhoz, csak egy kis kenyeret kért és
azt mondták nincs. Pedig azokat a házakat kereste, amik jobb módúakat
mutatott.
Este szőlőkbe lopódzott, amikor már nem dolgoztak a parasztok.
Lopott cseresznyével enyhítette éhségét.
Munkát nem kapott, az emberek bizalmatlanok voltak. Így gyakran
előfordult, hogy szállása is csősz gunyhó, vagy a szabad ég alatt volt. Sápadt
volt, beesett, erősen lehetett látni a rendszertelen táplálkozást. Ruhája gyűrött,
elhanyagolt.
Este egy pusztába érve gazdától szállást kért. Kapott szállást, de
egész éjjel nem tudott aludni. Az istállóban jószág nem volt benn, így
hideg is volt, no meg hosszú farkú patkányok nem engedték pihenni. Alig
várta már hogy pirkadjon. Pirkadáskor felkelt, megköszönte szállást és
elment. Nap már melegen sütött, keresett egy árnyékos bokrot, jó melegen
hamar elaludt. Déli harangszót lehetett hallani közeli faluból, amikor
felébredt.

Amikor felkelt a bokorból, mintha az édesapját vagy az édesanyját
látná. Szédült az éhségtől. Elindult a harangszó irányába, talán lesz valamelyik
háznál egy kis meleg leves – gondolta. Amint rátért az ország útra szembe
jönnek céllövöldések és hajóhintások kocsinál Pistát ismerték. Gyere
tarts velünk – mondja Csík Pista. Lidi is igen hivta. Pista kötélnek állt,
elment a hajóhintás legényekkel.
A falu elején megálltak, füstös fazekakat, lábosokat a kocsiból előszedve
tüzet raktak, két követ hoztak és már főtt is a finom baromfi a fazékban.
Biztos valamelyik faluban siratták a tyúkot. Pista 3 vagy négy napig
tartott velük azután megint csak elment, nem akar ő hintás vagy céllövöldés
lenni.
Este beérve Bakonycsernyére, szállást kért községi bírótól. A bíró elég
jó volt, mert mindjárt vacsorával kínálta meg Pistát. Nem tudja bíró úr itt a
faluba nem kellene valakinek szolga? Szolga itt? Faluból sokan járnak a
bányába. Hol van itt a bánya? Itt nem messze 3 vagy 4 kilométer. Holnap
menjen oda, hátha felveszik. Elmegyek, mondja Pista reménnyel. Amikor
megvacsorázott megköszönte a vacsorát. Szénapajtába finom illatú szénába
lefeküdt. Éjjel kicsit fázott, mert a bíró pakrócot nem adott, mert félt attól,
hátha tetves. Így Pista betakarta magát szénával. Reggel nem nagyon korán
kelt. Amikor felkelt a Nap már magasan volt. Pistát megkínálták reggelivel
egy fél liter tejjel s egy karéj kenyérrel. Reggelit megköszönte, a szállást is,
és elment ahogy magyarázták.
Lassan ment az erdőben, talán másfél óráig ment, amikor furcsa zörgésre
lett figyelmes. Még egy negyed óráig ment az erdőben, amikor a kisgyóni
bánya futballpályájához ért.
Futballisták játszottak a pályán. A futballpályát a hatalmas Bakony
erdő koszorúzta. Pálya mellett pár bányász ház, szemben a rakodó, ez csinálta
azt a furcsa zörgést, ahogy a csilléből a szenet kiürítik. Több lemezen
csúszik lefelé a vagonokba. Az ürítő mellett van az András-akna, ezzel szemben
egy nagy híd. Ez az összekötő híd a másik lejtaknával. Erről a hídról eresztik
le az üres csilléket és a tele csilléket itt kapcsolják le és átvontatják az
ürítőre. Az ürítőn pedig a vagonokba, innét ipari vasúton Bodajkra szállítják
ott pedig rendes vasúti vagonokba rakják és viszik a rendeltetési helyre.
Pista nézi a futballistákat, egy sovány képű fiú jön Pista felé. jó napot
kívánok. jó napot – fogadja barátságosan a fiatalember. Nem tetszik tudni
fiatalúr, van felvétel itt a bányába? Felvétel nincs, de mindig vesznek fel.
Próbálja meg. Levente volt? voltam. Cserkész, lövész, futballista, birkózó –
ilyen embereket felvesznek. Cserkész vagyok és az igazolványom is meg van.
Én is cserkész vagyok szervusz – bemutatkoztak egymásnak. Gyere elmegyünk
a parancsnok úrhoz, ott van a vitlába. Mi az a vitla? vitla alapközle kötélpálya
fenék gépháza. Ebbe a gépházba a parancsnok úr a vitlás, vagyis a gépész.
Nagyon jó fiú, igazi cserkész. Legény ember, özvegy édesanyjával él. Oda értünk
a bódéhoz, ami csak deszkából volt összetákolva. Egy kis hídon mentek
keresztül ahol a csillék mentek. Lassan odaértek az ürítőhöz, majd befordultunk
a gépházhoz.
Ott van a parancsok úr, épp néz kifelé. Amikor bementek a gépházba
a cserkész parancsnok, Bognár László kedvesen fogadta a két
vendég köszönését. Meleg kézfogással üdvözölte őket.
Parancsnok úr, – kezdi Pista – a 463-as Szerencse fel cserkész csapattagja
vagyok, igaz hogy csak ideiglenes igazolványom van. Otthon nem kaptam
munkát, nagyon szeretnék dolgozni. Nagyon szépen kérem a
parancsnok urat, ha lenne szíves az igazgató Úrnak szólni felvétel
ügyben.
Hát ez nehéz – mondja a parancsnok, mert most nincs felvétel.
Gyere két órakor megpróbáljuk, de nem sok reményem van hozzá.
Előre is hálásan köszönöm jóságát. jó munkát, Isten veled. A parancsnok
végignézte Pistát. Nem sok reménye volt, Pista kinézése semmi
jót nem árult el.
Látod fog sikerülni, amikor már azt mondja gyere vissza 2
órára, akkor lesz valami. Igazgató Úr cserkészeket nagyon szereti, ha
felvennének nagyon boldog lennék.
Hol fogsz lakni ha felvesznek? Azt még nem tudom, csak vegyenek
fel, ellakok én még a bokrokban is, ha már egyszer felvesznek.
Én is megyek ebédelni mert két órakor nekem is mennem kell
munkába.
Szervusz, jószerencsét! jószerencsét, köszönöm pajtás, hogy
segítettél. Tudod, a cserkész ahol tud segít. Ez a szép a cserkészetben.
Pista egyedül maradt. Más nem járt az eszében csak a felvétel. Ha felvennék.
Pista az időt kihasználva mindent megnézett. Az tetszett a
legjobban, hogy teljesen az erdő közepében van ez a kis bánya. Lent a völgyben
megmosakodott egy kis patakban. Háromnegyed kettőre járt az idő, Pista
ment a parancsnok úrhoz. Két óra lett volna öt perccel, már a gépház előtt
várt Pista. Nem sokat kellett várni a parancsnok úr már jött is. Na menjünk,
mondja a parancsnok.
Az ürítővel szemben, lent a völgyben volt az igazgatósági épület. Elég
gyors lépésekkel mentek az iroda felé. Igazolványodat, munkakönyvedet légy
szíves add ide. Tessék. Oda értek az irodához.
Te maradj itt a folyosón. Parancsnok úr bekopogott az igazgatóhoz,
bentről egy hang szólal meg: tessék. A parancsnok Úr bement.
Pista izgul, gyűrött ruháját húzogatja, hogy a ráncok kisimuljanak.
Törött fésűvel, amelynek már alig volt egy pár foga, megfésülte haját. Izgatottan
rágta szája szélét. Nyílik az ajtó, Benkovics gyere be. Kopog és
bemegy. Alázatos szolgája – köszön alázatosan. jó napot – fogadja fölényes
barátsággal az igazgató.
Honnét jött maga fiam, kérdi Pistától. Szúros szemeivel Pista szemébe
nézett.
Bánhidáról, igazgató uram. Édes apja micsoda? Édes apám bányász.
Hol? Tatabányán. Maga hol volt idáig? Hetek óta munka után
járok. Nem munka után kell menni, hanem eléje, mondja nevetve az igazgató.
Bányában dolgozott? Még nem. Ha felveszem, hogy fog dolgozni amikor nem
ért hozzá?
Igazgató uram, a munkához ha valaki dolgozni akar nem művészet
kell, hanem akarat, és én akarok. jól van, csak iparkodjon, én felveszem.
Parancsnok úr szól majd a viszt bányamesternek, hogy ossza be magát.
Nagyon hálásan köszönöm Igazgató úr. Pista majd kiugrott örömében.
Panaszt ne halljak magára mondja Pista után az igazgató. Nem lesz
panasz igazgató uram.
jószerencsét! – kimentek az irodából.
Na, mégis sikerült!
Nagyon hálásan köszönöm a parancsnok úr jóságát, remélem tudni
fogom honorálni valamivel. jól van, mondja kézlegyintéssel a parancsnok.
Most pedig gyere velem ebédelni. Köszönöm parancsnok úr. Ne köszönjél
semmit, hanem gyere.
Öt perc alatt ott is voltak a parancsnok lakásán. Bognár néni, a parancsnok
édesanyja kedvesen fogadta. Édesanyám mondja parancsnok, ez
a fiú itt fog ebédelni. jól van fiam, jut még neki is. Tessék helyet foglalni,
mindjárt az asztal mellé ültek. Hamarosan finom zöldség leves került az asztalra.
Pista is meg a parancsnok is gyorsan kanalazták a finom ízű levest.
Amikor elfogyasztották túrós palacsinta jó tejfölösen került az asztalra. Pista
nagyokat nyelt amikor meglátta a palacsintát. vegyél. vellával ügyesen a tányérjába
vette a palacsintát és jó étvággyal fogyasztotta. Negyedik palacsintánál
megállt. Köszönöm szépen az ebédet. Ne beszélj, vegyél még volt a
parancs. De Pista nem vett többet. Orvoshoz mikor mész? Holnapután, de
akkor már munkába is szeretnék menni. Nem fogsz tudni haza érni. Holnap
legkésőbb 11-12 órára otthon leszek. Holnapután kora hajnalban elindulok
hazulról. Bodajkon leszek 10-11 órára. Ha akkor mindjárt megvizsgál az
orvos, 1 órára itt leszek 2 órakor szeretnék munkába menni. Ha egy fél szóval
előbb mentél volna el, elérhetted volna a vonatot. Az igazgató úrnál is sokat
időztünk. Nem baj parancsnok úr, fontos hogy felvesznek. Azt a kis utat én
szívesen teszem meg. Még egyszer köszönöm az ebédet. Csókolom kezeit –
Pista kiment.
Gyors lépésekkel ment keresztül az erdőn, árkon, bokron szántóföldön,
csak hogy minél előbb haza érjen. Már a nap lemenőbe volt amikor a
100
Móri határt elérte, fáradt lábait gyorsan szedte. Amikor Mór másik falu végére
ért a Nap teljesen lenyugodott, táj kezdett szürkülni. Pista rátért az országútra,
az úton kocsikkal találkozott, iparkodtak mielőbb haza érni. Teljesen
sötét lett, ép hogy csak lehetett látni homályosan a poros ország utat.
Közelről kutya ugatást lehetett hallani, majd fehérre meszelt
pusztai házak foltjai rajzolódtak ki a sötétbe. Egy puszta. Pista megállt,
gondolkodott, hogy mit csináljon. Menjen-e tovább vagy pedig menjen
be szállást kérni. Úgy határozott, hogy bemegy szállást kérni és majd kora
hajnalban folytatja az útját. Befordult a pusztai udvarba ahhoz az épülethez
vette az irányt ahol világosság volt. Az istállóba tért be, ahol béresek
fejték a teheneket. jó estét kívánok, jóestét – fogadják. Tessék mondani,
nem kaphatnék éjszakára szállást. Menjen be a gazdához, ott
van a lakása, ahol nyitva van az ablak. Pista oda ment, kopog az ajtón
majd benyit. jó estét kívánok. Gazda úr nem kaphatnék éjszakára szállást?
Miért ilyen későn jön? Szerettem volna még ma haza érni Bánhidára,
de annyira sötét van, inkább reggel korán folytatom utamat.
valami igazolványa van? van, tessék. Ott az istállóba megaludhat. Köszönöm
szépen. Az istálló mellett van szalma vegyen egy nyalábbal.
Pista úgy csinál, egy nyaláb szalmát húzott, bevitte az istállóba,
leterítette és lefeküdt. Cselédek is kimentek, csend lett az istállóban
csak azt lehetett hallani, ahogy a lovak ropogtatták a szénát,
tehenek hogy kérődztek, fújták ki a beszívott elhasznált levegőt. Pista
sokáig nem tudott lealudni örömébe. Gondolkodott, ha már dolgozni
fog, mi mindent fog venni.
Szemére jött az álom, hajnalban már fél négy órakor fent volt.
Elkérte igazolványát, folytatta tovább az útját, hol szántóföldeken,
hol legelőn keresztül. Még nem volt 11 óra amikor fáradtan haza ért
Bánhidára. Amikor benyitott a kapun meglátta az édesanyja. Hát te
hol csavarogsz? Munkát voltam keresni. Nem is tudom mi lesz veled, állandóan
csak csavarogsz. Itt is felvettek volna valahol kőművesek mellé. Nem
megyek én kőművesek mellé, engem felvettek a bányába.
Pista már meg is bánta hogy haza jött. jobb lett volna nekiállni a munkának.
Megfogott egy rossz kabátot hátra ment a kertbe lefeküdt. Éhes is
volt, fáradt is volt, hamar szemére jött az álom, elaludt. Amikor felébredt 5
óra lehetett. Már Benkovics bácsi is itthon volt. Pistát ő sem fogadta olyan
szívesen. Bántotta, hogy Pista szeret csavarogni és nem tudott neki hinni.
Amikor megmondta Pista, hogy felvették a bányába nem akarta el hinni, de
amikor Pista megmutatta a felvételi jegyét mindjárt másképp nézett Pistára.
Pista elment Tatabányára Béla barátjához, meg valachékhoz. Amikor
meglátták Pistát mindegyik örült. Amikor Pista elmondta, hogy felvették bányába,
és ott milyen jól lehet keresni, szinte irigyelték Pista szerencséjét.
Előkerült egy pakli kártya el kezdtek kártyázni. Este Pista elköszönt haza
ment. Otthon megvacsorázott, látta az asztalon el vannak készítve azok a
dolgok amiket elfog vinni.
Este korán lefeküdt. Édesapám keltsen fel jó korán, mert holnap
10-11 óráig orvosi vizsgára kell mennem. jól van. Másnap kezdett
virradni, amikor Pista már felkelt, össze volt minden csomagolva, így
hamar elkészült. Megreggelizett, mindegyiktől elköszönt nekivágott az
útnak. Amikor a falut elhagyta egy teherautó közeledett háta mögött. Amikor
meglátta elkezdett neki integetni. vagy megáll vagy pedig megy tovább.
Meglepetés volt az autó megállt. jó reggelt. Legyen szíves engedje
meg, hogy felszálljak. Ugorjál fel öcsém, – mondja az egyik úr. Hová mész?
Bodajkra. Mórig elviszünk. Pista felkapaszkodott az autóra. Az autón több
hordó volt, úgy látszik borért mennek Mórra. Egyik hordóra ráült, az autó elindult,
alig másfél óra alatt bent voltak Móron. Még hét óra sem volt. Pista
örült a szerencsének, így egyszer idöben be fog érni a telepre. Móron Pista
megköszönte az autósoknak szívességüket. Nekivágott Bodajknak. 8 óra még
nem volt, amikor Bodajkra ért. Megkereste az orvost. Itt is szerencséje volt,
az orvost otthon találta. Pista megmondta mi járatban van. Félmeztelenre
levetkőzött, orvos megvizsgálta, alkalmasnak találta. Aláírta a felvételi
jegyet. Pista felöltözött, fizetni nem kellett. jó napot kívánok. Isten vele.
Pistának első dolga volt, hogy kimenjen az állomásra, ott megérdeklődte a
vonatot. Azt mondja az egyik munkás, hogy az egyik vonat most ment el Kisgyónban,
másik fél 1 órakor megy. Pista elfeküdt, várta a fél egy órát. Örült
annak, hogy minden úgy ment, ahogy elképzelte.
valóban ½ 1 órakor pontosan indult a vonat, mikor beért a bánya telepre
még nem volt fél kettő. Csomagját Szabóéknál elhelyezte. Szabó Lajos
– ugyancsak cserkész – két órakor jelentkezett viszt főbányamesternél.
Te melyik Benkovicsnak a fia vagy? Istváné mondja meglepetten Pista. Benkovics
jános az apádnak a bátyja. Igen, mondja Pista. Ismerem apádat, sokáig
jártam vele az új egyesbe Tatabányán.
Menj oda sufer dombra, veszelivel együtt lesztek.
Első nap gyorsan telt el. veszeli egy rajzoló volt, idősebb ember, sokan
művész úrnak is szólitották. Este 10 órakor hagyták abba a munkát. Pista Szabóéknál
aludt. Napok teltek. Pista szorgalmasan dolgozott, egyszer az ürítőre
tették, egyszer a siklóra.
Szabóéknál több mint egy hétig volt. Pista látta, hogy többször alkalmatlankodik
ottlétével, így elhatározta, hogy nem fog ott aludni. vett egy
csolány zsákot, azt megtömte szalmával kikeresett egy sűrű bokrot, a bokor
alja volt a tanyázó helye.
Késöbb a bányába osztották csapatcsillésnek. Itt már nehezebb munka
várt rá, de fizetés az sokkal jobb volt, mint kint. Akármikor haza jött a
bányából őneki nem melegített senki vizet. Folyóba mosakodott, amióta elkerült
Szabóéktól. Mosakodás után két tégla között meggyújtotta a tüzet,
elővette serpenyőjét vagy egy levesfazekat és főzött magának.
Ma vasárnap van. Hová mész Pista – mondja Szabó Lajos. Én
nem megyek sehová. Kemence mögött egy flobert pisztolylövés hangzott
el tompán. Gyere megnézzük mondja Lajos Pistának. Hátra mentek
kemence mögé, 4 fiú lövöldözött célba egy hosszú csövű pisztollyal. Pista
amint meglátta pisztolyt mindjárt az volt az első szava: Nem adjátok el?
Dehogynem, eladó, mondja Hegedűs fiu. Mennyiért adod el? 22 pengőért.
Megveszem, mondja Pista. Töltény van hozzá? 15 drb, levente töltényt
annyit szerzel amennyit akarsz. Hadd lőjek vele egyet. Tessék mondja
a fiú. Kitettek egy 10 cm-es papirost. Pista azt vette célba. Pisztoly elsült,
a papirost majdnem középen lukasztotta ki. Pista nagyon meg
volt elégedve a pisztollyal. 18 pengőt most adok, a másik 4 pengőt
előlegnek, jó? jól van. Pista már fizette is a pénzt, a pisztolyt pedig
az övébe tette. 15 drb töltényt zsebre vágta s már ott sem voltak a Lajossal.
Mit szólsz Lajos, megérte? Te tudod, ha szükséged van rá, akkor
megérte. Lajos nincs kedved egyet az erdőbe menni. Gyere a pályára,
ott lehet kártyázni pénzre. Én nem szeretem a kártyát. Elmész az erdőbe?
Elmegyek. Mikor jössz meg? Nem tudom, messze nem megyek.

 

 

Oldal: Bánhidai alkotók - Görgényi István (folyt.)
BÁNHIDAI BARÁTI KÖR EGYESÜLET - © 2008 - 2024 - bbke.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat